Acél edzése – folyamat, mechanizmusok, hőmérséklet és alkalmazás

Edzett acél egy hőkezelési eljárás, amelyet elsősorban a edzésEz magában foglalja az edzett acél Ac1 hőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékletre történő felmelegítését, megfelelően megválasztott ideig történő melegítését, majd az adott anyag technológiájából adódó körülmények között történő lehűtését.
A megeresztés alapvető célja a keményítés során létrejövő instabil, nagy feszültség alatt álló mikroszerkezet megváltoztatása és a kívánt kombináció elérése. keménység, szilárdság, képlékenység, alakíthatóság és törésállóságAz eljárás általában a keménység csökkenéséhez vezet a közvetlenül a kikeményedés utáni állapothoz képest, de ugyanakkor jelentősen javíthatja az anyag funkcionális tulajdonságait.
A megeresztést nem szabad kizárólag „edzési ridegség eltávolításának” folyamatának tekinteni. Az edzett acél hevítése során komplex mikroszerkezeti átalakulások mennek végbe, beleértve a túltelített martenzit változásait, a keményfém kiválását, a feszültségcsökkenést és – az acél minőségétől és hőmérsékletétől függően – a visszamaradó ausztenit átalakulását.

Miért kell az acélt edzés után megereszteni?

Edzés során az acélt ausztenitesítik, majd olyan sebességgel hűtik, amely elegendő a kívánt edzési szerkezet eléréséhez. A szerkezeti acélok, szerszámacélok és martenzites rozsdamentes acélok klasszikus edzése során a mikroszerkezet egyik alapvető alkotóeleme a martenzit.
Közvetlenül a megkeményedés után a martenzitet nagyon nagy keménység, ugyanakkor alacsony képlékenység és jelentős belső feszültségek jellemzik. A mikroszerkezet tartalmazhat még megtartott ausztenit, amelynek mennyisége többek között az acél kémiai összetételétől és az ausztenitesedési paraméterektől függ.
Az elem kikeményedés utáni állapotában való hagyása hátrányos lehet a következők miatt:

• nagy keményedési feszültségek,
• korlátozott plaszticitás,
• fokozott törékeny törések kockázata,
• a mikroszerkezeti instabilitással összefüggő méretváltozások lehetősége,
• a keménység és az ütésállóság kedvezőtlen kombinációja számos szerkezeti alkalmazáshoz.

A megeresztés lehetővé teszi ennek az állapotnak a szabályozását és az acél tulajdonságainak az elem tényleges üzemi körülményeihez való igazítását.

Mi az acél edzése?

A hőkezelési folyamat három alapvető szakaszban bontható ki:

1. Edzett acél melegítése egy Ac1-nél alacsonyabb hőmérsékletre.
2. Bemelegítés egy ideig, amíg a szükséges mikroszerkezeti változások végbemennek.
3. Hűtés az adott acélminőségnek és technológiának megfelelő módon.

A megeresztési hőmérséklet az egyik legfontosabb paraméter, amely meghatározza a végső tulajdonságokat. A hőmérsékletváltozások megváltoztatják a martenzitben lejátszódó átalakulások jellegét, a kicsapódások típusát és eloszlását, valamint az anyag végső mechanikai tulajdonságait.

Mi történik a martenzittel a megeresztés során?

A keményedés során keletkező martenzit a vasban lévő szén túltelített oldata, erősen torz szerkezettel. Ez az állapot termodinamikailag instabil.
Edzett acél hevítésekor az atomok mobilitása megnő, ami lehetővé teszi a diffúziós folyamatokat, amelyek a megkeményedett szerkezet fokozatos széteséséhez vezetnek.
A hőmérséklettől, az időtől és a kémiai összetételtől függően a következők fordulhatnak elő:

• a martenzitben lévő szénatomok elrendezésének változásai,
• átmeneti karbid fázisok szétválasztása,
• cementit kicsapódás,
• ötvözött keményfémek kicsapódása megfelelő ötvözött acélokban,
• a martenzit tetragonalitásának csökkentése,
• a hibák és a belső feszültségek sűrűségének csökkentése,
• a visszamaradt ausztenit átalakulásai,
• koaguláció és a kicsapódások növekedése intenzívebb temperálás mellett.

Edzett martenzit

Edzett martenzit az edzett acél megeresztése során bekövetkező változások eredményeként létrejövő szerkezet kifejezés. Pontos szerkezete a megeresztési hőmérséklettől, az időtől és az anyagösszetételtől függ.
A megeresztési hőmérséklet növekedésével a túltelített martenzit fokozatosan veszít némi szenet, és karbidkiválások alakulnak ki a mikroszerkezetben. Ezzel egyidejűleg a keménység, a szilárdság, a képlékenység és a törési szívósság is változik.
Ezért a „temperált martenzit” kifejezést nem szabad egyetlen azonos mikroszerkezetnek tekinteni, amely minden acélban és minden megeresztési hőmérsékleten előfordul.

Keményfém kicsapódás megeresztés során

A megeresztés során bekövetkező egyik legfontosabb jelenség a szén felszabadulása a túltelített martenzites szerkezetből és a karbidfázisok kialakulása.
A szénacélokban fontos szerepet játszik Fe cementit₃CAz ötvözött acéloknál a helyzet bonyolultabb, mivel a karbidképző elemek jelenléte különféle ötvözetkarbidok képződéséhez vezethet.
Különösen fontosak az olyan elemek, mint: chrom, molibdén, vanádium i volfrámJelenlétük jelentősen megváltoztathatja a megeresztési folyamatot és az acél keménységveszteséggel szembeni ellenállását a hőmérséklet növekedésével.

A megeresztési hőmérséklet hatása az acél tulajdonságaira

A megeresztési hőmérsékletet a kívánt végső tulajdonságok alapján választják ki. Általánosságban elmondható, hogy a szénacélok és számos alacsony ötvözetű acél megeresztési hőmérsékletének növekedésével a keménység és a szilárdság csökken, míg a képlékenység és a törés előtti energiaelnyelő képesség növekszik.
Ez az összefüggés azonban nem minden minőség esetében azonos. A magas ötvözetű szerszámacéloknál előfordulhatnak ilyen jelenségek. másodlagos keménység, ezért az egyszerű szabály, miszerint „magasabb hőmérséklet = mindig alacsonyabb keménység” nem általános érvényű.

Az acél edzésének típusai

A klasszikus technológiai felosztás megkülönböztet alacsony, közepes és magas megeresztést . Az ezekhez a csoportokhoz megadott hőmérsékleti határértékeket hozzávetőlegesnek kell tekinteni, mivel a tényleges paraméterek az acélminőségtől és a kívánt tulajdonságoktól függenek.

Alacsony megeresztés

Az alacsony hőmérsékletű megeresztést viszonylag alacsony hőmérsékleten végzik, gyakran körülbelül 150–250 °C tartományban . Az elsődleges cél a feszültségek csökkentése és az edzett állapot ridegségének korlátozása, miközben a nagy keménység nagy részét megőrzik.

Az eljárást többek között a következő esetekben alkalmazzák:

• szerszámacélok,
• csapágyelemek,
• nagy kopásállóságot igénylő szerszámok és alkatrészek,
• olyan elemek, amelyeknél a prioritás a nagy keménység fenntartása az edzés után.

A pontos hőmérséklet a minőségtől függ. Egyes erősen ötvözött szerszámacélok teljesen eltérő edzési tartományokat használnak, és többszöri edzést igényelhetnek.

Közepes megeresztés

A közepes megeresztést az alacsony és a magas megeresztés közötti tartományban végzik. A klasszikus osztályozás gyakran körülbelül ... 250-500 ° C.
A hőmérséklet emelkedésével az edzett szerkezet lebomlik, és a keményfém kiválásának állapota megváltozik. A keménység és a szilárdság jellemzően csökken, míg az anyag deformálódási és dinamikus terhelésekkel szembeni ellenállása növekszik.
Ez a tartomány többek között felhasználható kiválasztott rugalmas elemekhez és olyan alkatrészekhez, amelyek a szilárdság és a rugalmasság meghatározott kombinációját igénylik. Figyelembe kell venni azonban a kedvezőtlen ridegedési jelenségek lehetőségét bizonyos acélok és hőmérsékleti tartományok esetében.

Magas megeresztés

Magas megeresztés sokkal magasabb hőmérsékleten, de még mindig Ac1 alatt végzik. A klasszikus megközelítésben sok szerkezeti acél esetében ez a tartomány körülbelül 500-650 ° Ca pontos hőmérsékletet azonban az adott faj jellemzőinek kell meghatározniuk.
A keményítés utáni magas megeresztés az úgynevezett folyamat alapja hőjavítás.
Célja egy kedvező kombináció elérése:

• nagy szilárdságú,
• megfelelő folyáshatár,
• jó plaszticitás,
• hajlékonyság,
• dinamikus terhelésekkel szembeni ellenállás.

Az eljárást általában tengelyek, nagy szilárdságú csavarok, hajtórudak, sebességváltó alkatrészek és egyéb, jelentős terhelés alatt működő gépalkatrészek esetében használják.

Edzés és hőkezelés – mi a különbség?

A megeresztés egy önálló folyamat, amelyet a keményítés után hajtanak végre. Különböző hőmérsékleti tartományokban végezhető el, a kívánt tulajdonságoktól függően.
Termikus javulás azonban egy adott sorozatot jelöl:

EDZÉS → MAGAS MEGERESZTÉS → MEGERESZTÉS

Ezért nem minden megeresztés hőkezelés. A szerszámedzés után alkalmazott alacsony hőmérsékletű megeresztés nem jelenti azt, hogy az anyagot a szó technológiai értelmében hőkezelték.

Ac1 hőmérséklet és megeresztés

Hőmérséklet Ac1 meghatározza az ausztenitképződés kezdetét acél melegítése során. A megeresztést ezen hőmérséklet alatt végzik, mivel a folyamat célja nem az anyag újraausztenitesítése.
A megeresztési tartomány túllépése az ausztenit képződésével kapcsolatos változások megindulásához vezethet, majd a folyamat megszűnik klasszikus megeresztés lenni.
Az Ac1 az acél kémiai összetételétől függ, ezért ebben az esetben sem szabad egyetlen univerzális határhőmérsékletet feltételezni minden minőségre.

A megeresztési idő hatása

A folyamat eredményét nemcsak a hőmérséklet, hanem az is meghatározza, hogy fűtési időA megeresztés során bekövetkező változások nagymértékben diffúziófüggőek, tehát a hőmérséklet és az idő kölcsönösen összefüggenek.
A túl rövid idő alatt előfordulhat, hogy a kívánt mikroszerkezeti és tulajdonságváltozások nem érhetők el. A hosszan tartó melegítés viszont további keménységveszteséghez, kicsapódáshoz és az adott alkalmazás szempontjából nemkívánatos tulajdonságváltozásokhoz vezethet.
Ezért nincs univerzális, minden acélhoz és az alkatrészek minden méretéhez megfelelő megeresztési idő.

Hollomon-Jaffe paraméter – megeresztési hőmérséklet és idő

A megeresztési hőmérséklet és idő hatása elemezhető konkrét alkalmazásokban a következőképpen: Hollomon-Jaffe paraméterEz a koncepció a hőmérséklet, az idő és az anyag megeresztésének mértéke közötti összefüggést írja le.
Ez egy fontos technológiai elvet illusztrál: hasonló megeresztési hatás érhető el bizonyos mértékig a hőmérséklet és az idő különböző kombinációival. Ez a paraméter azonban nem helyettesíti az adott acélminőségre jellemző technológiai adatokat.

A kémiai összetétel hatása a megeresztésre

A kémiai összetétel alapvető fontosságú a megeresztési folyamat szempontjából. Befolyásolja mind a martenzit keményedés utáni állapotát, mind a későbbi hevítés során képződő kicsapódások típusát és stabilitását.

Acél megeresztési ellenállása

Megeresztési ellenállás az acél azon képességére utal, hogy a megkeményedés utáni hevítés során megtartja a szükséges keménységet és szilárdságot. Ez a tulajdonság különösen fontos a magas hőmérsékleten történő használatra szánt szerszámacéloknál. A megfelelő mennyiségű keményfémképző elemet tartalmazó acélok olyan hőmérsékleten is megtarthatják a nagy keménységet, amelyen a hagyományos szénacélok jelentősen meglágyulnak.
Ezért a gyorsacélok, melegalakítású vagy erősen ötvözött szerszámacélok megeresztési hőmérsékletei jelentősen eltérhetnek a hagyományos szénacélokétól.

Másodlagos keménység

Néhány erősen ötvözött szerszámacélnál a megeresztés során egy jelenség léphet fel. másodlagos keménységA keménység növekedését vagy újbóli növekedését jelenti egy adott megeresztési hőmérséklet-tartományon belül. Ez a jelenség többek között a nagyon finom ötvözetű karbidok kiválásával és az edzés utáni szerkezeti változásokkal kapcsolatos. A karbidképző elemek, mint például a molibdén, a vanádium és a volfrám, jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban.
Ezért a magas ötvözetű szerszámacélok esetében a megeresztési hőmérséklet és a keménység közötti kapcsolat teljesen más lehet, mint az egyszerű szénacéloknál.

Többszörös edzés

Egyes szerszámacélok egynél több megeresztési ciklust igényelnek. Ez többek között a visszamaradt ausztenit jelenlétének és annak a későbbi feldolgozási szakaszok során történő átalakulásának köszönhető.
Az első megeresztés után a visszamaradó ausztenit egy része átalakuláson mehet keresztül, ami új szerkezeti elemek kialakulásához vezethet. A következő megeresztési ciklus lehetővé teszi a kapott anyag megeresztését és növeli a mikroszerkezet stabilitását. A ciklusok számát, a hőmérsékletet és az időt az adott acélminőségnek megfelelő technológiának kell meghatároznia.

Szerszámacélok megeresztése

W szerszámacélok A megeresztés különösen fontos, mivel nagy keménység és kopásállóság fenntartását igényli, miközben egyidejűleg megfelelő törési szívósságot is el kell érni. A paraméterek az anyagcsoporttól függően nagymértékben változnak. A szén szerszámacélokat, a hidegalakítású acélokat, a melegalakítású acélokat és a gyorsacélokat a megeresztési hőmérséklet szempontjából nem szabad egyetlen csoportnak tekinteni.
A magas ötvözetű szerszámacélok olyan hőmérsékleten megereszthetők, amely lehetővé teszi a másodlagos edzést, és gyakran többszöri megeresztést igényelnek.

Szerkezeti acélok edzése

Szerkezeti acéloknál a hőkezelési folyamat során az edzést magas hőmérsékletű megeresztéssel kombinálják. A cél a nagy szilárdság elérése a megfelelő képlékenység és a dinamikus terhelésekkel szembeni ellenállás fenntartása mellett.
Ez a csoport többek között króm-molibdén és nikkel-króm-molibdén acélokat tartalmaz, amelyeket nagy terhelésű gépalkatrészekhez használnak.
Egy példa az 42CrMo4 (1.7225), egy általánosan használt acél hőkezeléshez. A szükséges megeresztési hőmérséklet azonban nem egyetlen rögzített érték – azt az alkatrész keresztmetszetétől és a szükséges mechanikai tulajdonságoktól függően választják ki.

30CrNiMo8 acél megeresztése

30CrNiMo8 (1.6580) egy ötvözött szerkezeti acél, amelyet többek között hőkezelésre szánnak. Az edzés után magas hőmérsékletű megeresztést végeznek, amelyet a kész alkatrész kívánt szilárdságához és tulajdonságaihoz igazítanak.
Azonban egyetlen, univerzális „temperált bainites szerkezetet” sem szabad egyetlen minőséghez sem rendelni. A végső mikroszerkezet az előzetes edzéstől, a keresztmetszeti méretektől, a tényleges hűtési sebességtől és a megeresztési paraméterektől függ.

Martenzites rozsdamentes acélok megeresztése

Az edzhető martenzites rozsdamentes acélok megfelelő megeresztést is igényelnek. A folyamat befolyásolja a keménységet, a szilárdságot, a képlékenységet és a korrózióállóságot.
Ebben a csoportban különösen fontos a hőmérséklet megfelelő megválasztása, mivel a megeresztés során bekövetkező csapadékváltozások nemcsak a mechanikai tulajdonságokat, hanem az anyag korrozív környezetben való viselkedését is befolyásolhatják.
Ezért a hagyományos szerkezeti acélokra használt paramétereket nem szabad automatikusan átvinni a martenzites rozsdamentes acélokra.

A temperálás törékenysége

Term edzési ridegség magában foglalja azokat a jelenségeket, amelyek az acél képlékenységének vagy ütésállóságának romlásához vezetnek egy adott megeresztési folyamat miatt. Ezeket nem szabad egyetlen univerzális hőmérsékleti tartományra redukálni, amely minden minőségre alkalmazható.
A szakirodalom többek között megkülönbözteti az alacsonyabb hőmérsékleti tartományokban előforduló jelenségeket és az úgynevezett reverzibilis megeredezést, amely egyes ötvözött acéloknál magasabb hőmérsékletnek való kitettség vagy lassú hűtés során jelentkezhet.
Az érzékenység a kémiai összetételtől, az egyes elemek jelenlététől, a hőmérséklettől, az időtől és a megeresztés utáni hűtés módjától függ.

A légkör elengedés közben

Megeresztés során az alkatrész felülete reakcióba léphet a kemence légkörével. Ellenőrzött körülmények között a következők fordulhatnak elő:

• felületi oxidáció,
• oxidrétegek és vízkő képződése,
• a felszíni állapot változásai,
• bizonyos körülmények között a felületi réteg széntartalmának változásai.

A kiváló minőségű felületeket igénylő alkatrészekhez védőgázas kemencék vagy vákuumtechnológiák használhatók.
Az eredeti leírásban a „felületi deoxidáció” kifejezés pontatlan volt. A melegítés során bekövetkező kedvezőtlen változások összefüggésében célszerűbb elsősorban a következőket figyelembe venni: a felület oxidációja és esetleges dekarbonizációja.

A legfontosabb edzési paraméterek

A leggyakoribb hibák elengedéskor

• Túl alacsony hőmérséklet – az anyag a keményedés után is megtarthatja a túlzott ridegséget vagy feszültséget.
• Túl magas hőmérséklet – a keménység és a szilárdság túlzott csökkenéséhez vezethet, ha nem ez a folyamat kívánt hatása.
• Túl rövid idő – a szükséges átalakítások esetleg nem érik el a megfelelő fejlettségi szintet.
• Helytelen hűtési módszer – egyes acéloknál növelheti a megeredéshez vezető ridegedés kockázatát.
• Paraméterek átvitele különböző műfajok között – különösen veszélyes a magas ötvözetű és szerszámacélok esetében.
• A visszatartott ausztenit elhagyása – méretstabilitási problémákhoz és a megeresztési ciklusok számának helytelen megválasztásához vezethet.
• Nem megfelelő légkör – a felület minőségének romlását okozhatja.

Elengedés és normalizálás

Acél normalizálása és a hőkezelés teljesen különböző folyamatok.
Normalizálás során az acélt ausztenites tartományba hevítik, majd levegőn lehűtik. A megeresztést azonban edzés után, az Ac1 hőmérséklet alatt végzik, teljes újraausztenitesedés nélkül.

Megeresztés és feszültségcsökkentő lágyítás

Wyżarzanie odpreżające Elsősorban a hegesztés, megmunkálás, öntés vagy korábbi technológiai folyamatok során keletkező maradékfeszültségek csökkentésére használják.
A megeresztés azonban elsősorban az acél edzés utáni állapotával függ össze. A feszültségcsökkenés az egyik hatása, de ugyanakkor jelentős változások történnek a megkeményedett mikroszerkezetben.

Megeresztés és nitridálás

Nitridálás egy termokémiai folyamat, amelynek során a felületi réteg nitrogénnel dúsul. A megeresztés nem változtatja meg a felület kémiai összetételét ilyen módon.
A nitridálásra szánt alkatrészek esetében az anyag előzetes hőkezelés utáni állapota nagy jelentőséggel bír. Az előzetes megeresztési hőmérsékletet megfelelően össze kell hangolni a későbbi nitridálási hőmérséklettel, hogy elkerüljük a mag tulajdonságainak nem szándékos változását a felületkezelési folyamat során.

Edzés és lágyítás

A megeresztést nem szabad összekeverni a lágyítási eljárásokkal. A lágy lágyítás , a teljes lágyítás, az izotermikus lágyítás, a szferoidizáló lágyítás és az átkristályosító lágyítás különböző célokra szolgál, és a mikroszerkezeti változás különböző mechanizmusait alkalmazzák.

A megeresztés közvetlenül összefügg az előző edzéssel és a keményedő szerkezet tulajdonságainak megváltoztatásával.

Acél edzés alkalmazása

A megeresztést gyakorlatilag minden edzett acélcsoportnál alkalmazzák, ha a kívánt tulajdonságoknak nem kell megfelelniük a közvetlenül az edzés utáni nyers állapotnak.

Tipikus alkalmazások a következők:

• vágószerszámok,
• szerszámok és lyukasztók,
• ipari kések,
• csapágyak és alkatrészeik,
• tengelyek és tengelyek,
• fogaskerekek,
• rugók,
• nagy szilárdságú csavarok,
• hőkezelésnek kitett gépalkatrészek,
• edzhető martenzites rozsdamentes acélok.

Acél edzése – a legfontosabb információk

Edzett acél egy hőkezelési eljárás, amelyet elsősorban az edzés után végeznek, hogy elérjék a keménység, a szilárdság, a képlékenység és a törési szívósság közötti kívánt egyensúlyt. Az eljárást az Ac1 hőmérséklet alatt hajtják végre, megakadályozva az anyag teljes újbóli ausztenitesedését.
A megeresztés során komplex mikroszerkezeti átalakulások mennek végbe, beleértve a túltelített martenzit bomlását, a karbidok kiválását, a feszültségcsökkenést és – a minőségtől és a körülményektől függően – a visszamaradó ausztenit átalakulását. Ezen jelenségek jellege a hőmérséklettől, az időtől és az acél kémiai összetételétől függ.
Az alacsony megeresztést elsősorban akkor alkalmazzák, ha nagy keménységre van szükség, míg az edzés utáni magas megeresztés az alapja hőjavításA magas ötvözetű acéloknál a folyamat összetettebb lehet, és másodlagos edzést, valamint többszöri megeresztést igényelhet.
Nincs egyetlen univerzális, minden acélminőségre alkalmazható megeresztési hőmérséklet és időtartomány. A paramétereket a kémiai összetétel, a megeresztési körülmények, az alkatrész mérete és a kívánt végső tulajdonságok alapján kell kiválasztani.

Acél hő- és termokémiai kezelési módszerei

A megeresztés csak egy az acél mikroszerkezetének és tulajdonságainak módosítására használt eljárások közül. A kívánt hatástól függően normalizálást, feszültségmentesítést, edzést, megeresztést, valamint termokémiai eljárásokat, például karbonizálást és nitridálást is alkalmaznak.

Acél hőkezelési módszerek

• Acél normalizálása – szemcsefinomítás és mikroszerkezet-egyesítés.
• Wyżarzanie odpreżające – a maradékfeszültségek csökkentése.
• Az acél lágyulása – a keménység csökkentése és a további feldolgozásra való hajlam javítása.
• Teljes hőkezelés – ausztenitesedés és lassú hűtés.
• Izotermikus hőkezelés – az átalakítást megfelelően megválasztott hőmérsékleten tartva hajtják végre.
• Golyós lágyítás – szferoidizálás – a cementit vagy más karbidok morfológiájának változása.
• Átkristályosításos hőkezelés – a zúzódás hatásainak megszüntetése és a képlékenység helyreállítása.
• Homogenizáló hőkezelés – a szegregáció csökkentése és az anyagösszetétel homogenizálása.
• Edzés és hőkezelés – a mikroszerkezet és a tulajdonságok alakítása edzéssel és megeresztéssel.
• Edzett acél – az acél tulajdonságainak szabályozott módosítása edzés után.
• Indukciós edzés – felületi indukciós melegítés és gyors hűtés.
• Láng edzés – felületi keményedés lánggal történő helyi melegítés után.
• Túltelítettség – megfelelő termikus ciklussal túltelített szilárd oldat előállítása.
• Öregedés – szabályozott fázisszétválás, ami az anyag megszilárdulásához vezet.

Acél termokémiai kezelési módszerei

• Acél nitridálása – a felületi réteg diffúziós nitrogéndúsulása.
• Karburáló acél – a felület diffúziós dúsulása szénnel.
• Karbonitriding – a felületi réteg egyidejű dúsítása szénnel és nitrogénnel.
• Nitrokarburálás / nitrokarburálás – a réteg elsősorban nitrogénnel és szénnel való dúsulása.
• Fúrás – a felület diffúziós telítettsége bórral.
• Diffúziós krómozás – a réteg krómmal történő diffúziós dúsulása.
• Diffúziós alumíniummal történő bevonat – a réteg diffúziós dúsulása alumíniumban.